Húsvéti készülődés
Az idén igen hamar, március végén érkezett a Húsvéti Nyuszi, aki olyan fürge volt, hogy minden óvodai csoport ajtajához elrejtett egy-egy borítékot, a közösen és egyénileg teljesítendő feladatokkal. A nagyobb csoportosok már a megelőző hetekben, hittan foglalkozásaikon is erről a témakörről beszélgettek Urbán László hitoktatóval. Felelevenítették azokat a bibliai történeteket, amik a gyermekek számára érthetőek és megerősítették azt, hogy a Húsvét nemcsak a csoki tojásról és a plüss nyusziról szól. A kisebb csoportosoknak felhívtuk a figyelmüket arra, hogy milyen sokat segíthetnek szüleiknek ebben az időszakban, a tavaszi nagytakarításban, készülődésben, közös ünnepvárásban. Az óvodai feladatokban is a csoportszobák, folyosók feldíszítése, közös verstanulások, mesehallgatások szerepeltek, amik végzésével, vagy résztvevőjeként megerősítették ehhez az óvodai közösséghez tartozásukat a gyerekekben és felnőttekben egyaránt. Mi óvó nénik külön is készültünk a gyerekeknek egy kedves húsvéti mesejátékkal, amit a tornaszobában adtunk elő nekik. Mire vége lett a mesének „észrevettük” hogy a nyuszi az egész heti készülődésért cserébe elrejtett minden gyermeknek egy kis apróságot az óvoda udvarán, amit nagy lelkesedéssel keresgéltek. A húsvéti hetet az óvoda udvarára tervezett közös programmal zártuk, amire meghívtuk a szülőket is. A megnyitó után tavaszi, népzenei táncházzal melegítettünk be a feladatokra. A szülőkkel közösen végzett feladatok között kézműveskedések (papírtojás díszítés, gurigából nyuszi készítés fonallal és ragasztással, amivel a Tojásfát és annak környékét díszítették) és mozgásos feladatok is szerepeltek. Volt tojáshordás kanálban-tányérban, nyusziugrások karikákból karikákba, célbadobások a tornapályán elhelyezett kosarakba, majd egy hatalmas kendőben egyensúlyozhatott felnőtt és gyermek, különböző méretű színes labdákat és húsvéti szimbólumállatkákat. Örömünkre igen sok szülőnek sikerült aznap szabaddá tennie délelőttjét, hogy gyermekével közösen hangolódjon az ünnepre, amit a nagy kacagások, ügyeskedések az egyensúlyozások vicces jelenetei, vagy a néptánc kissé bizonytalan lépései igencsak feledhetetlenné tették számukra. Köszönjük mindazoknak, akik velünk töltötték ezt a vidám délelőttöt! A gyerekek még jó néhány napig lelkesen emlegették húsvéti élményeiket, amiket közösen, vidáman élhettünk át, rohanó világunkban egy kicsit egymásra és főleg a gyermekekre figyelve.
Kamaszné Török Regina, Vesztegné Nagy Zsuzsanna (projektfelelősök)
Kamaszné Török Regina, Vesztegné Nagy Zsuzsanna (projektfelelősök)
Víz Világnapja Projekt a Tápióbicskei Gyermeklánc Óvodában
Mi felnőttek már tudjuk, tapasztaljuk, hogy milyen fontos az életben maradáshoz és minőségi éltünkhöz a víz. A gyermekek, akik csak most fedezik fel a világot, még nem értik, hogy miért figyelmeztetjük őket olyan sokszor arra, hogy ne pazarolják a vizet, zárják el a csapot. Születésük óta természetesnek veszik, hogy a víz a közelükben van, annak felhasználása mindennapjaik része. Azért, hogy évek múlva is ilyen alapvető dolog legyen számukra a tiszta víz, már most ki kell bennük alakítani annak megóvásának igényét és a tudatos vízfelhasználást. Minden év március 22-én kampányt szerveznek a világon az édesvízkészletek megóvása érdekében, amelyhez egy kicsit mi is kapcsolódni tudtunk egyhetes Víz projektünkkel. A héten minden nap a témához kapcsolódó feladatokkal hívtuk fel óvodásaink figyelmét arra, hogy a vízre ne csak, mint pancsolási lehetőségre tekintsenek, hanem az emberek, állatok és növények számára alapvető szükségletre. Tápióbicske különösen szerencsés helyzetben van, hiszen van „saját” folyónk, községünk határában pedig egyre több vizes élőhelyet alakítanak vissza a szakemberek a növény és állatvilág, valamint az itt élő emberek örömére, gyönyörködtetésére. Ez adta az alapötletet számunkra is, hogy a Tápió folyót és annak élővilágát minél jobban megismertessük a gyermekekkel. Az óvoda folyosóját már a hét elején úgy alakítottuk ki, hogy a Tápió folyót szimbolizálva minden csoport megtölthesse azt olyan vízi élőlényekkel, amik ott honosak.
Az alkotások változatos vizuális technikákkal készültek életkoruknak és képességeiknek megfelelően. Pénteken - a zárónapon - az egész óvoda együtt felkerekedett és a Művelődési Ház mögötti folyópartszakaszhoz indult. Az odaérkező csoportokat többféle feladat várta. A Tápió folyó vizéből vett mintát üvegekbe tettük, amit nagyítóval vizsgálhattak, majd olyan egyensúlyozó-ugráló feladatokban vehettek részt, aminek témája szintén a vízhez kapcsolódott. Sorversenyben is megmutathatták ügyességüket, halakat kellett a megadott pontok között elvinniük a lehető leggyorsabban. Maradt még egy kis hajóvontatós és kavicsdobálós feladat is számukra, amiben minden gyermek nagy örömmel vett részt. A fáradt kis horgászokat, versenyzőket a feladatok végén frissítő innivaló várta, amit a Művelődési Ház vezetőjétől és lelkes segítőitől kaptak. Köszönjük szépen, igazán jól esett a frissítő és a kedves vendéglátás is. A GIGI Shop Állateledel és Horgászbolt által felajánlott élethű halak pedig a gyermekek kedvencei voltak a versenyfeladatokban. Köszönjük szépen. Az eseménydús és tartalmas hét után reméljük, hogy sikerült a gyermekek figyelmét vizeink megóvására, tiszteletére irányítani.
Kamaszné Török Regina, Ozsváth Melinda (projektfelelősök)
Kamaszné Török Regina, Ozsváth Melinda (projektfelelősök)
Népmese projekt
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség tovább hagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. A Magyar Népmese Napjának célja, hogy ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljon mindenki, aki a mesét szereti, mind a magyar, mind más népek meséi felé. Már több mint tíz éve, hogy a mi óvodai közösségünk is tiszteleg Benedek Elek születésnapja előtt azzal, hogy szeptember 30-a hetében a gyermekeknek szervezett programok során ráirányítjuk figyelmüket a magyar népmesékre. Sajnos, rohanó világunkban egyre kisebb a tere az igazi, tiszta forrásból származó, élőszóval elmesélt népmesének. Nehéz felvenni a versenyt a tv nyújtotta vibráló képsorokkal, a Disney hercegnők, Marvel szuperhősök látványos világával. Mi, óvónők, mégis nap, mint nap arra törekszünk, hogy visszaforgassuk az idő kerekét, és a csoportokba varázsoljuk azt a parányi miliőt, ahol nincs más, csak a mese teremtő ereje. Az együttlét, a mesehallgatás a gyermekek számára olyan varázslat, amely fejleszti fantáziájukat, képzelőerejüket, szókincsüket. Feltárják a gyermekek előtt az emberi érzelmeket és megfelelő viselkedésformákat. Segítséget nyújtanak számukra a mindennapok történéseinek feldolgozásában, legyen az akár jó, akár rossz élmény. A mesék alatt megélik a szereplőkön keresztül a saját félelmeiket, örömeiket. Átvezeti őket a mesetudatból valóságtudatba. Megnyugtatja, lelassítja őket ebben a felgyorsult világban. Projektünk azt a célt is szolgálja, hogy a szülők figyelmét is felhívjuk a mesélés fontosságára: este legyen a mesemondás, a közös családi program, az együttlétre alkalmas idő. Ne helyettesítse a tv a saját szóval elmesélt mesét. Elengedhetetlen, hogy a modern, új mesék mellett megjelenjenek népmesék is, hogy a gyermekek felfigyeljenek a mesék tanulságaira, hallják az ízes magyar nyelvet, a régies, ma már nem használt kifejezéseket. Albert Einstein idézete szerint: „Ha intelligens gyereket akarsz, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét!” Óvodánkban A Magyar Népmese Napjának megünneplésére minden évben nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen fontos számunkra, hogy a gyerekek is részesei legyenek a mesemondó hangja által megidézett világnak.
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség tovább hagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. A Magyar Népmese Napjának célja, hogy ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljon mindenki, aki a mesét szereti, mind a magyar, mind más népek meséi felé. Már több mint tíz éve, hogy a mi óvodai közösségünk is tiszteleg Benedek Elek születésnapja előtt azzal, hogy szeptember 30-a hetében a gyermekeknek szervezett programok során ráirányítjuk figyelmüket a magyar népmesékre. Sajnos, rohanó világunkban egyre kisebb a tere az igazi, tiszta forrásból származó, élőszóval elmesélt népmesének. Nehéz felvenni a versenyt a tv nyújtotta vibráló képsorokkal, a Disney hercegnők, Marvel szuperhősök látványos világával. Mi, óvónők, mégis nap, mint nap arra törekszünk, hogy visszaforgassuk az idő kerekét, és a csoportokba varázsoljuk azt a parányi miliőt, ahol nincs más, csak a mese teremtő ereje. Az együttlét, a mesehallgatás a gyermekek számára olyan varázslat, amely fejleszti fantáziájukat, képzelőerejüket, szókincsüket. Feltárják a gyermekek előtt az emberi érzelmeket és megfelelő viselkedésformákat. Segítséget nyújtanak számukra a mindennapok történéseinek feldolgozásában, legyen az akár jó, akár rossz élmény. A mesék alatt megélik a szereplőkön keresztül a saját félelmeiket, örömeiket. Átvezeti őket a mesetudatból valóságtudatba. Megnyugtatja, lelassítja őket ebben a felgyorsult világban. Projektünk azt a célt is szolgálja, hogy a szülők figyelmét is felhívjuk a mesélés fontosságára: este legyen a mesemondás, a közös családi program, az együttlétre alkalmas idő. Ne helyettesítse a tv a saját szóval elmesélt mesét. Elengedhetetlen, hogy a modern, új mesék mellett megjelenjenek népmesék is, hogy a gyermekek felfigyeljenek a mesék tanulságaira, hallják az ízes magyar nyelvet, a régies, ma már nem használt kifejezéseket. Albert Einstein idézete szerint: „Ha intelligens gyereket akarsz, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét!” Óvodánkban A Magyar Népmese Napjának megünneplésére minden évben nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen fontos számunkra, hogy a gyerekek is részesei legyenek a mesemondó hangja által megidézett világnak.
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az elődjeinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából) Idén is a gyermekek tevékenyen vettek rész a népmese heti programokban. A héten a fő irányvonalat „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” című mese adta. A nyitó napon az óvónénik eljátszották a gyerekeknek a mesét, élő szereplőkkel, akik ruháikkal a magyar és török népviseletet közvetítették, a csodás háttérrel, amiben a régies szavak megjelenítése jelent meg (kemence, méhkas, szemétdomb stb.). A mesei élmény továbbéltetésére az ezt követő napokban a mesével kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk a gyerekeknek, a mese fontosabb állomásait jártuk körbe. A kút – víz; a kemence – tűz, a kaptár – méhek. A gyerekek akadálypályán mentek végig a tornateremben, a témával kapcsolatos meséket, énekeket, verseket tanultak, játékos feladatokat oldottak meg. A produktum egy élményrajz volt, amin a mese szereplői, a mese egy-egy jelenete elevenedett meg, melyet minden csoport a maga rajztudásának megfelelően készített el és a saját faliújságára helyezett el. Témája: Kedvenc jelenetem a meséből (A kiskakakas gyémánt félkrajcárja). Gyönyörű alkotások születtek. A projekt lezárásaként újra előadtuk a gyerekeknek a mesét, amit nagy örömmel fogadtak. Míg az első előadást csak figyelték a gyerekek most ők is bekapcsolódhattak az előadásba, ezáltal aktív résztvevőivé váltak a mesének, segítették a főhőst, a kiskakast. A történet végén a gazdasszony a kiskakas segítségével szétosztotta a kincseket a gyerekek között. Úgy éreztük a gyermekek visszajelzései alapján, hogy egy picit sikerült népi kultúránk szeretetére nevelni őket, leraktuk az irodalom iránti fogékonyság csíráit, tovább mélyítettük a meseszeretetüket. Reméljük a mesén keresztül erkölcsi értékeket tudtunk közvetíteni, a közös élménnyel az összetartozás érzését erősíteni. A hetünk képekben:
Készítette: Tóthné Drabik Andrea és V. Nagy Zsuzsanna
Készítette: Tóthné Drabik Andrea és V. Nagy Zsuzsanna
„Szüret az óvodában”
A Tápióbicskei Gyermeklánc Óvoda gyermekei és felnőttei a szeptemberi hónapban egy régi hagyomány felelevenítésében vehettek részt. Mára már a szőlő szüret egyre kevesebb családot érint, egyre ritkábban találkozhatnak a gyerekek a szüretelés folyamataival. Ezért vetődött fel az az ötlet, hogy az óvodában tartsunk egy délelőtt szüretet, lássák és ismerjék meg a gyermekek az eszközöket, magát a szüretelés folyamatát. Megnézhették milyen a daráló, annak működése, mi történik a szőlőfürtökkel. Láthatták a szőlőprést, azaz a sutut használat közben, hogyan nyerjük ki általa a szőlőszemekből a friss mustot. Természetesen a szőlő édes nedűjét is megkóstolhatta minden kisgyermek. Külön köszönetet nyilvánítunk Czégény Gábor szőlész-borásznak az eszközökért és a szőlőért, hogy általa fel tudtuk eleveníteni a gyermekeknek ezt a régi tradíciót.
Lichnerné Fodor Szimonetta
A Tápióbicskei Gyermeklánc Óvoda gyermekei és felnőttei a szeptemberi hónapban egy régi hagyomány felelevenítésében vehettek részt. Mára már a szőlő szüret egyre kevesebb családot érint, egyre ritkábban találkozhatnak a gyerekek a szüretelés folyamataival. Ezért vetődött fel az az ötlet, hogy az óvodában tartsunk egy délelőtt szüretet, lássák és ismerjék meg a gyermekek az eszközöket, magát a szüretelés folyamatát. Megnézhették milyen a daráló, annak működése, mi történik a szőlőfürtökkel. Láthatták a szőlőprést, azaz a sutut használat közben, hogyan nyerjük ki általa a szőlőszemekből a friss mustot. Természetesen a szőlő édes nedűjét is megkóstolhatta minden kisgyermek. Külön köszönetet nyilvánítunk Czégény Gábor szőlész-borásznak az eszközökért és a szőlőért, hogy általa fel tudtuk eleveníteni a gyermekeknek ezt a régi tradíciót.
Lichnerné Fodor Szimonetta
Állatok világnapja a Tápióbicskei Gyermeklánc Óvodában
Az idén is megtartottuk óvodánkban projekthét keretében az állatok világnapját, amelyben az erdei állatok kaptak kiemelkedő szerepet. A projekt nyitónapján az óvodás gyermekekkel összegyűltünk a tornaszobában, ahol a ráhangolódás céljából megtekintettek egy bábelőadást. A mese szereplői természetesen erdei álatok voltak: A két kicsi bocs és róka. A báb előelőadás nagy sikert aratott, élvezték kicsik-nagyok. Ezek után az erdő hangjai csendültek föl, ahol az ott élő állatok hangjának felismerése volt a feladat. Megerősítésképpen a hangokhoz képeket is csatoltunk a projektor segítségével. A gyermekek korábbi tapasztalataira támaszkodva a hangok nagy részét felismerték, de új ismeretekkel is gazdagodtak. Az esemény végén kiosztottuk a csoportok számára a feladatokat: minden csoport kapott egy borítékot, mely egy erdei állat fényképét rejtette. A feladat egy összetett gyűjtőmunka volt a képen látható állatról. Ez tartalmazhatott verset, éneket, mondókát, illetve változatos vizuális technikákkal meg is jeleníthették az adott állatot. A projekt záró napján kiállítást rendeztünk, melyhez a csoportok az életkori sajátosságaiknak megfelelően készítették el az alkotásaikat. A közösségi élmény erősítése céljából minden csoport előadta a saját erdei állatkájához kötődő verset vagy dalocskát. Az erdei állatok még közelebb kerültek a gyermekek szívéhez, hiszen még jobban megismerték őket, környezetüket, élőhelyüket, s ezáltal a természet szeretetét erősítettük meg bennük. A projekthét lehetővé tette, hogy több síkon, több oldalról közelítsük meg az adott témát, így a gyermekeknek nyújtott ismeretek még mélyebben épüljenek be a gondolkodásukba, ezáltal személyiségükbe. Legfőbb célunk az ilyen természetvédelmi projektekkel, hogy a gyermekek szeressék, tiszteljék, óvják az őket körülvevő környezetet, mely megalapozza, hogy környezettudatos felnőtté váljanak.
Hajasné Ábrahám Szilvia, Ozsváth Melinda
Az idén is megtartottuk óvodánkban projekthét keretében az állatok világnapját, amelyben az erdei állatok kaptak kiemelkedő szerepet. A projekt nyitónapján az óvodás gyermekekkel összegyűltünk a tornaszobában, ahol a ráhangolódás céljából megtekintettek egy bábelőadást. A mese szereplői természetesen erdei álatok voltak: A két kicsi bocs és róka. A báb előelőadás nagy sikert aratott, élvezték kicsik-nagyok. Ezek után az erdő hangjai csendültek föl, ahol az ott élő állatok hangjának felismerése volt a feladat. Megerősítésképpen a hangokhoz képeket is csatoltunk a projektor segítségével. A gyermekek korábbi tapasztalataira támaszkodva a hangok nagy részét felismerték, de új ismeretekkel is gazdagodtak. Az esemény végén kiosztottuk a csoportok számára a feladatokat: minden csoport kapott egy borítékot, mely egy erdei állat fényképét rejtette. A feladat egy összetett gyűjtőmunka volt a képen látható állatról. Ez tartalmazhatott verset, éneket, mondókát, illetve változatos vizuális technikákkal meg is jeleníthették az adott állatot. A projekt záró napján kiállítást rendeztünk, melyhez a csoportok az életkori sajátosságaiknak megfelelően készítették el az alkotásaikat. A közösségi élmény erősítése céljából minden csoport előadta a saját erdei állatkájához kötődő verset vagy dalocskát. Az erdei állatok még közelebb kerültek a gyermekek szívéhez, hiszen még jobban megismerték őket, környezetüket, élőhelyüket, s ezáltal a természet szeretetét erősítettük meg bennük. A projekthét lehetővé tette, hogy több síkon, több oldalról közelítsük meg az adott témát, így a gyermekeknek nyújtott ismeretek még mélyebben épüljenek be a gondolkodásukba, ezáltal személyiségükbe. Legfőbb célunk az ilyen természetvédelmi projektekkel, hogy a gyermekek szeressék, tiszteljék, óvják az őket körülvevő környezetet, mely megalapozza, hogy környezettudatos felnőtté váljanak.
Hajasné Ábrahám Szilvia, Ozsváth Melinda